Let’s travel together.

Csodaiszap meg mankótörő – gyógyulások és élmények Szlovákiában

Úti beszámoló a szigeten álló, kénes iszapjáról híres pöstyéni gyógyfürdőről és a térség megannyi csodás látnivalójáról.

A Vágmenti Inóc kiszögellésénél, az Alsó-Vágmente északi részén fekvő világhírű fürdőváros, Pöstyén (Kúpele Piešťany) hírnevét a geotermális gyógyvizének és gyógyhatású kénes iszapjának köszönheti. A pöstyéni iszap és az ásványi anyagokban gazdag termálvíz rendkívüli gyógyhatást fejt ki a mozgásszervi megbetegedésekre, s nemcsak Európában, hanem világszerte egyedülállónak számít.

Egy gyönyörűen parkosított, vízililiomokkal, tavakkal és pávákkal tarkított szigeten, a szlovák Vág folyó közepén található a hat gyógyszállóból álló Ensana fürdőkomplexum, ahol komplex kezeléseket kapnak a vendégek.

Pöstyén hivatalos jelképe a páva, amely arra a legendára utal, amely szerint egy törött lábú páva a helyi iszapban gázolva gyógyulásra talált. A sziget másik jelképe a bronz Mankótörő: ez a kénes, forró termálvíz erejét szimbolizálja, amellyel évszázadok óta gyógyítják a mozgásszervi betegségeket. A pöstyéni gyógyvizet adó termálforrások hőmérséklete elérheti az akár 70 °C-ot is.

A közelben található Bajmóc (Bojnice) fürdőváros Felső-Nyitra rekreációs-turisztikai központja, ahol már a középkorban is ismert volt meleg kéntartalmú forrásáról. A fürdővárosi címet Bajmóc 1959-ben szerezte meg. A gyógyeljárások alapját a 28-52°C fokos források képezik, amelyek hidrogén-karbonátot és kalcium-magnéziumot tartalmaznak. A meleg, gyógyhatású források, a megfelelő éghajlati feltételek és Szlovákia egyik legrégibb és legszebb fürdőparkja megfelelő feltételeket nyújtanak az idegrendszeri és mozgásszervi megbetegedések gyógyításához.

A gyógyulni vágyók rendelkezésére 7 hipertermál és izotermális medence áll, igényelhetnek továbbá vízgyógyítási eljárásokat, elektorkezelést, a hátgerinc manipulációs gyógyítását, ezenkívül akupunktúrát, oxigénterápiát és a sóbarlangba is ellátogathatnak.

Innen pompás kirándulást tehetünk a Pálffy-család várkastélyába. A várkastélyt egy mésztufa rakáson építették, amelyen a XI. században egy középkori vár állott. A múltban a leghíresebb nemesi családok birtokolták, miközben az utolsó tulajdonosa a Pálffy-család volt. Pálffy János gróf a 19. század végén az egész objektumot Hubert J. budapesti műépítésszel átalakíttatta a közép-franciaországi Loira folyó mellett álló várak mintájára. A romantikus elképzelésű középkori vár jellegzetes körvonalait kidomborítják a palota, kápolna és tornyok meredek tetői.

Jelenleg a művészet-történeti múzeum gyűjteményét csoportosították a várkastélyban. A kiállított tárgyak közt a 19. és a 20. század fordulójából származó eredeti berendezéseket és műtárgyakat látni. A maga nemében egyedülálló és a legértékesebb művek közé tartozik a 14. század közepéről származó későgót képgyűjtemény – a firenzei N. di Cione Ortagna ún. Bajmóci oltár c. műve.

Másik ajánlott város, amit érdemes megtekinteni Kis Róma néven is ismert Nagyszombat (Trnava).

Nagyszombat a legrégebbi szabad királyi város volt a mai Szlovákia területén. A város ezen kívül több évszázadon keresztül Magyarország fő egyházi központja is volt. Nagyszombat ma a Pozsony és Nyitra között elterülő, dinamikusan fejlődő régió központja. A városban a tűztoronnyal szembe állva jobbra és balra is templomtornyokat látunk, hiszen négy templom is található Nagyszombaton. A város helyén álló település valószínűleg a 9. században jött létre kereskedő utak kereszteződésénél. A településen rendszeresen tartottak vásárokat, innen származik a Szombat név is, ami a vásárok napjára utal. Az első hiteles írásos jelentés először 1211-ben említi a várost. Sokkal fontosabb viszont IV. Béla kiváltságlevele 1238-ból, amely elsőként a mai Szlovákia területén szabad királyi város rangot adományozott Trnavának.

Trnava a virágzásának csúcspontját a 16. században érte el, amikor fontos kereskedelmi központtá vált. Amikor a törökök 1543-ban elfoglalták Esztergomot, a városba költözött az esztergomi érsek az érseki káptalannal együtt. A város a következő 300 évben Magyarország kulturális és egyházi központja volt.

Szöveg és fotó: Urbán Györgyi