Let’s travel together.

Hollókő, a világhíres magyar falu

A várban fogolyként tartott szépséges asszonyt hollóvá változtatott ördögfiak szabadítják ki – ha csupán ennyit mondanak nekünk egy várról, rögtön tudjuk, hogy csakis Hollólőről lehet szó.

Hollókő az a csodálatos kirándulóhely, amely minden évszakban ad valami újat a látogatónak. Tavasszal a virágba borult fákat, s a húsvéti népszokások színpompás világát, amikor a lányok, asszonyok felöltik ruháikat, a családi állapotot kifejező főkötőt, az ingvállat és a sok alsószoknyát. Utóbbiból munkához kettőt, ünnepeken akár húszat is felvettek a hollókői nők. Nyáron az Ófalut körülölelő dombok aranysárga, narancsszínű és zöld árnyalatban játszanak. Aztán ősszel a Várhoz vezető ösvényre színes szőnyeget terít elénk falevelekből a természet. No, és a tél! Hófehér takaróval borítja be az apró házakat és ebben a hófehér harmóniában mindenkit megérint a nyugalom. Rajta hát, induljunk útra, kóstoljuk meg a téli Hollókőt, hiszen hazánk egyetlen olyan faluja ez, amely 1987 óta szerepel az UNESCO világörökség listáján, és így világszerte ismert. Ám Hollókő napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá, mindmáig élő, lakott település. Hagyományőrző lakói a legtöbb épületet most is eredeti rendeltetésének megfelelően használják.

A falu története a 13. századig nyúlik vissza, a tatárjárás után épült fel Szár-hegy vára. A sziklára épített erődítmény nevére több régi legenda is ad magyarázatot. Legyen elég annyi, hogy asszonyrablásról szólnak a fámák, akiket aztán a hollók szabadítottak ki.

A török időkben sok más településhez hasonlóan Hollókő is elnéptelenedett: újratelepítése 1700 körül történt, de a településen többször pusztított tűzvész, mivel a házakat fából építették, alapozás nélkül, és könnyen gyulladó zsúptetővel fedték. Az 1909-es nagy tűzvész jelentette a fordulópontot: az immár vályogfalú házakat kőalapra emelték, cserépzsindellyel fedték, megőrizve eredeti formájukat. A századelő hangulatát, az ősi palóc népi építészeti stílus emlékeit magán viselő Ófalu 1911-re nyerte el mai arculatát.

Az Ófalu népi építészete mellett a helyi hagyományok, a népviselet és a gasztronómia is a Világörökség részét alkotja. Hollókő a térséget jellemző, egyutcás falutípust képviseli, melynek alapszerkezetét a központi útra merőlegesen, keskeny szalagtelkeken elhelyezkedő házak kettős vonala jelenti. A palóc településeken a nagycsaládok szokás szerint egyetlen telekre építkeztek, és a család létszámának növekedésével az utcára néző első ház mögött egyszerűen egy újat emeltek. A falu központjában, a domb tetején kialakított „szigeten” áll a kis fatornyos, fazsindellyel fedett templom, melyet 1889-ben közadakozásból építettek. Az épület kivételesen jó állapota és egyszerűségéből fakadó szépsége miatt valóságos kis ékkő. A ma nem egészen 400 lelket számláló település közepén elhelyezkedő műemlékcsoport összesen 67 védett épületet foglal magába – ezek többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős parasztházak, melyek homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok szegélyezik.

Dunay Csilla

Fotó: Szivós Éva