Let’s travel together.

Miről tanúskodnak a tanúhegyek? – programajánló

A Balaton minden évszakban csodákról mesél. Hol illatos levendulamezőiről, máskor pompás szőlőültetvényeiről, olykor pedig régmúlt időkről.

Azokon a területeken, ahol bazalttakaró nem borította az egykori tengeraljzatot, a felszíni üledék nagy mértékben lepusztult, s így hozzájuk képest a bazalttakarós részek 200–300 méterrel magasabbak lettek – ezért is hívják ezeket a hegyeket tanúhegyeknek, mert ma is híven mutatják az egykori tengeraljzat szintjét, hiszen azon szétterülve alakultak ki. A Szent György-hegy a Balaton-felvidék egyik jellegzetes tanúhegye, oldalán hatalmas bazaltoszlopok találhatók.

Nevét az egykoron a lábánál állt Szent György-kápolnáról kapta, a heggyel kapcsolatos mondák egy része is összefonódik Szent György és a sárkány legendájával. A Sárkány-lik a hegyoldal egy érdekes geológiai képződménye. A nagyjából 10 méter mély üreget ledőlt bazaltorgonák törmeléke fedi, a hézagokban télen a hó felhalmozódik, mely gyakran nyárig fennmarad. A törmelék hézagaiból nyáron hideg levegő áramlik ki, ami miatt a néphagyomány jégbarlangnak nevezi az üreget. A barlanggal kapcsolatban több legenda is ismert. Egyik történet szerint a barlangot valaha sárkány lakta, melyet maga Szent György győzött le. Egy másik monda szerint a barlangban egy sárkány lakott, mely a falu lányait rabolta el. Ám amikor a sárkány megbetegedett, a falusiak ápolták. Ettől kezdve a sárkány megenyhült, s amikor kimúlt, utolsó lehelete jégbarlanggá változtatta az üreget, melyben élt.

De félre a mondákkal, jöjjön a tudomány! A Szent György-hegy alapkőzete a Pannon-tenger üledékéből származik, melyre 3–4 millió évvel ezelőtt, vulkánkitörések sorozatával bazalt- és bazalttufa rétegek rakódtak. A környező pannon-üledék lepusztulásakor a bazaltsapka által védett terület kiemelkedett a környezetéből, melynek magassága így a korábbi felszínről tanúskodik. Ám vulkanikus tevékenységre egyéb nyomok is utalnak: a dinnye alakú -és méretű, hosszúkás „bazaltbombák”, a kitörések közvetlen termékei, melyek fellelhetők a helyszínen. A Badacsony kialakulásának története, a Tapolcai-medence többi tanúhegyével együtt a régmúlt időkbe nyúlik vissza.

Fotó: mtu.gov.hu

Mintegy 20 millió éve a megélénkülő földszerkezeti mozgások hatására süllyedni kezdett a Tapolcai-medence, ugyanakkor a Keszthelyi-fennsík és a Balaton-felvidék megkezdte az emelkedését. A medencét elöntő félig sós vizű miocén tengert hozzávetőlegesen 11 millió éve „felváltotta” a Pannon-tenger, amely a világtengerektől elzáródva fokozatosan kiédesedett, majd beltóvá alakult. Úgy l 4,5 millió éve kezdődött meg a táj mai arculatát meghatározó bazaltvulkanizmus, és kb. 3 millió éve csendesedett el. A forró láva a gyors kihűlés hatására főleg a peremén vált szét sokszögletű oszlopokra. A legszebb képződmények a Szent György-hegyen találhatók, ahol a helyenként 30–40 méter magasba emelkedő bazaltoszlopok orgonasípokhoz hasonlóan sorakoznak egymás mellett. Az uralkodó szélirány miatt a hegyre ható eróziós folyamat az északi oldalon erőteljesebb, ezért ezen a hegyoldalon hangsúlyosabbak, látványosabban a bazaltoszlopok. Az észak felől, a turistaháztól a hegycsúcs felé vezető úton találhatók a Kőkapunak nevezett bazaltképződmények.

A turistaút az álló bazaltoszlopok mellett a már leomlott képződmények kőtörmelékein kialakult természetes lépcsőn halad felfelé. A vulkanikus földmozgások hatására a hordalékokkal feltöltődött Pannóniai-beltó medencéje lassacskán szárazulattá vált és fokozatosan tovább emelkedett, mígnem a jégkor idején az élénkebb mozgás hatására fokozódott az erózió, majd többszöri beszakadás után létrejött a Balaton.

d.cs.