Let’s travel together.

München máskor, másképp

München mindig csodás napokat ígér az utazónak, ami még a nyár végén is igaz volt, amikor ugyan továbbra is a levegőben volt a koronavírus veszély érzete, de az utcákon, sörözőkben mégis érződött a nyárhoz kötődően hatványozottan élő szabadság iránti igény.

Vonattal indultam útnak, ami egyrészt gazdaságos megoldás volt, másrészt rendkívül kényelmes, már csak azért is, mert miközben már kevésbé téma, de korántsem lényegtelen: elődeink mindig a város szívébe építették a pályaudvarokat, így Münchenben is mindössze 3 percet kellett sétálnom a szállodáig és onnan még legfeljebb tízet a Marienplatzig.

Ahol az Új Városháza 1867-1908 között emelt neogótikus épülettömbje mindig tartogat új látnivalókat annak, aki a részletekre is fogékony. Igaz, a téren a járvány hatására kevesen voltak, de messze nem mondható, hogy az üres lett volna. Inkább úgy érezte az ember, mintha a tömegturizmus előtti időkben járna a Bajor főváros utcáin.

Ahová különösen most, a járvány idején érzi az ember, hogy mennyire jó volt ellátogatni és milyen jó lenne mihamarabb megismételni az utazást. Mert Münchenre valóban igaz, hogy ezernyi látnivalót tartogat annak, aki arra is időt szán, hogy például a nagy nevezetességek mellett, a szerényen álló, csodás épületek előtt is megálljon egy percre. Ahogy számomra is újdonság volt a megszokottnál kevésbé tömött utcákon elém táruló szépséges építmények sora.

Érsek M. Z.