Let’s travel together.

Seychelles több, mint mesés tengerpart: az Édenkert szigete csodapálmákkal

Igazán jó kedvében volt a teremtő, amikor megteremtette azt a 115 – vagy az alkotmány szerint 155 – szigetből álló csodálatos szigetállamot, amelyet Seychelle-nek hívnak. A recept egyszerű volt: végy egy kis egyenlítői trópusi éghajlatot, szórd meg néhány gránit- és korallszigettel, terítsd be mesés esőerdőkkel, ezeket telepítsd tele őshonos állatfajokkal, adj hozzá egy kis trópusi napsütést és óceáni hullámverést, majd kész a csoda.

Seychelle bájos, apró, vidám festésű szigetközi járatokkal tarkított nemzetközi repülőterét elhagyva, hirtelen azt gondoltam, rossz helyen járok. Az utat égig érő hegyek ölelték körül, és sehogy sem látszott, miként lesz ebből olyan, természeti csodákat felvonultató top tengerparti paradicsom, aminek látványáért turisták milliói kerekednek fel a világ legkülönbözőbb részeiről. A meglepetés persze nem tartott sokáig, a seychelle-i turisztikai hivatalnak köszönhetően pedig az is hamar kiderült, hogy ez a csodálatos szigetvilág – ahol a 42 belső sziget alapkőzete gránit, a külsők pedig korallszigetek – még annál is több értéket rejt, mint amit a napfényért és a csodás tengerpartért érkező turisták megtapasztalnak.

Klíma

A Seychelle-szigeteken egész évben kellemes trópusi a klíma. A sziget kívül esik minden ciklonövezeten, ezért extrém időjárásra nem kell számítani. A hőmérséklet soha nem megy 24 fok alá vagy 33 fok fölé. Két jellemző időjárási időszak van: az északnyugati irányú szelek idején október és május között a víz hűvösebb, a levegő forró és párás. Ez az időszak a legalkalmasabb a búvárkodásra és más vízi sportokra. Amikor a délkeleti szelek uralkodnak, az időjárás szárazabb és hűvösebb, a tenger hullámzása durvább, különösen a délkeleti partokon. Rövid felhőszakadások, trópusi esők – ahogy a trópusokon általában – előfordulhatnak az év bármely szakában, de ahogy jönnek, mennek is.

Akik először az Indiai-óceánban fekvő Seychelle-szigetek északkeleti szigetcsoportjának fő tagját, egyben az ország legnagyobb szigetét, Mahét keresik fel. Ahol a méretes hegyeket meseszép esőerdők borítják, a hatalmas fakoronákról pedig liánrengetegek lógnak le, és ahol a tengerparti országúton haladva a lagúnák türkizzöld vize csábít fürdésre, a hegyoldalban pedig takaros trópusi házak és villák épültek egyre feljebb, amelyek lakói a teraszokról gyönyörködhetnek az eléjük táruló mesés látványban.

 

Miközben repülővel mi már akár fél nap alatt is elérhetjük az Indiai-óceán mesés szigetállamát, Vasco da Gamának nem volt ilyen szerencséje, amikor 1502-ben partra szállt itt, mert meg kellett küzdenie az Indiai-óceán nem mindig barátságos, időnként háromméteres hullámaival is. Más kérdés, hogy bár hivatalosan hozzá kötődik Seychelle felfedezése, minden valószínűség szerint korábban már kalózok, valamint arab és afrikai hajósok is jártak az apró földdarabokon, amelyek az ázsiai–afrikai hajózási útvonalon fekszenek. A szigetek mindössze néhány száz éves történelme az 1700-as években kezdődött, amikor a franciák lassan elkezdték

birtokba venni a területeket, és a közeli Madagaszkárról, Mauritiusról, Reunionról, illetve az anyaországból érkező telepesek elfoglalták a területeket, és hozzákezdtek a gazdálkodáshoz. A szigetek nevei sem véletlenül franciás csengésűek, hiszen az apró földdaraboknak előszeretettel osztották az akkori francia politikai elit neveit. A szigetcsoport pedig XV. Lajos pénzügyminiszteréről, Vicomte des Séchelles-ről kapta a nevét.

A történelem szomorú fejezeteként, 1768-ban érkeztek azok az első rabszolgák, akiket a franciák hurcoltak be a különböző közeli és távolabbi afrikai országokból. Manapság genetikai kutatásokkal igyekeznek feltárni az ősök származását, amelynek eredményeként még olyan családokat is találtak, amelyeknek gyökerei az Afrika közepén elhelyezkedő Ruandáig vezethetők vissza. Ez is kiderül a Seychelle-szigetek fővárosának központjában található történeti múzeum megrázó kiállításán, ahol tárgyi emlékek sokasága emlékeztet a régmúlt sötét fejezetére. Az egykori rabszolgák ugyanakkor a csodálatos kreol kultúrával gazdagították a szigeteket, miközben az általuk beszélt – a különböző afrikai nyelvek és a francia keverékéből, némi angol beütéssel kialakult – kreol nyelv hangzása már önmagában is kellemes élmény. Hát még ha az ősi énekeket halljuk ezen a különleges nyelven. Erre pedig már csak azért is jó esély van, mert a helyiekre az a jellemző, hogy minden alkalmat megragadnak az ünneplésre és a táncra.

A szigetlakók többsége katolikus, ami a franciáktól ered, akik komoly térítést folytattak egykoron, olyannyira, hogy amikor az angolok vették át az uralmat, és a lakosságot az anglikán vallásra próbálták áttéríteni, ez nem sikerült. Így a szigetlakók 90 százaléka ma is katolikus, és komolyan gyakorolja a vallást, míg a maradék 10 százalék a hindu és a muszlim vallás híve.

Seychelle-en az 1800-as évek elején kezdődött az újabb fejezet, amikor megszűnt a rabszolgaság, miközben az abban az időben érkező indiaiak és kínaiak a gazdálkodásban és az üzleti életben vállaltak szerepet. Az 1900-as évek elejére Seychelle brit koronagyarmat lett, és 1976-ban a Brit Nemzetközösség független köztársaságává vált. Ebből arra következtethetnénk, hogy a szigetállam közelebb került a brit kultúrához, de valójában ez nem így van – a mai napig a francia gyökerek a dominánsak. Ezt mutatja az is, hogy miközben a hivatalos nyelv a francia, az angol és a kreol, ez utóbbit nagyrészt otthon és egymás között beszélik, a hivatalokban pedig alapvetően franciát használják. A francia hatást jelzi az is, hogy a szigeten rengeteg Franciaországból érkezett turistával találkozni, akik úgy érkeznek, és olyan fogadtatásban részesülnek, mintha egyfajta rokonlátogatásra jöttek volna.

A szigetországban az oktatás ingyenes, miként az egészségügy is. A szociális juttatások pedig olyan magas szintűek, hogy senki sem kerülhet az utcára. Már csak azért sem, mert az ország bevételének nagy részét adó turizmus és a halászat elnyeli a munkaerőt. Még külföldiek számára is olyan vonzó itt dolgozni, hogy nem is könnyű erre lehetőséget kapni. Az egykori egyházi iskolákat mára a modern oktatás váltotta fel, az állam pedig azokat is támogatja, akik olyan diplomát szeretnének szerezni, amire a szigeten nincs lehetőségük. Az egyetlen feltétel, hogy az így megszerzett tudást a Seychelle-en kell hasznosítani.

Victoria – a világ legkisebb fővárosa

A francia hatás ellenére Seychelles fővárosa a brit uralomnak köszönhetően a legendás brit királynő, Viktória nevét viseli. A 20,1 négyzetkilométernyi területével a világ legkisebb fővárosának számító, nagyjából 26 ezres lakosú település a Mahé-sziget ékessége. A 200 éves múltra visszatekintő főváros gyarmati időkre emlékeztető részének építészetében ugyan meghatározó a francia hatás, legnagyobb nevezetessége mégis az apró mérete miatt mesze földön ismert Clock tower, amely apró, ezüstszínű mása a londoni Big Bennek, és már 1903 óta áll Victoria központjában. Nem messze innen található a már említett történeti múzeum és a természeti múzeum is, amely Seychelle gazdag növény- és állatvilágát mutatja be.

Ha pedig egy kicsit többet is szeretnénk megtudni a helyiek mindennapjairól, mindenképpen érdemes ellátogatni a közeli piacra, ahol a szigetlakók mellett a szigetország gyümölcs-zöldség és halkínálatát is megismerhetjük. Külön érdekesség a Takamaka rumfőzde, amely nemcsak kiváló italával büszkélkedhet, hanem azzal is, hogy az egyik legrégebbi francia trópusifűszer-ültetvényes házban és annak környékén, a La Plaine St. André területén üzemel. A történelmi épület, annak berendezési tárgyai és relikviái és a körülötte levő több száz éves segédépületek megtekintése során a seychelle-i múltból is egy kis ízelítőt kaphatunk.

Közlekedés

A természeti viszonyok, a rendkívül magas hegyek miatt az autós közlekedés dominál. Nem javasolt az autóbérlés, mert kifejezetten extrém vezetési körülményekkel kell számolni: egyrészt a bal oldali közlekedés miatt, másrészt azért, mert a szerpentinek az eső miatt gyakran csúszósak, miközben nincsenek szegélyezve. Busszal is lehet közlekedni, igazán nem drága egy vonaljegy, de tudni kell, hogy a járatok csak bizonyos magasságig mennek, ezért a meredek kaptatókon – ha hegyen van a szállásunk vagy úti célunk – még némi tüdőszaggató hegymászás vár ránk. A szigetek között kompok járnak, illetve privát kishajók is. Megfelelő időjárás mellett kis repülőre is felszállhatunk, amelyek a Male reptérről indulnak, és a szigetek legtöbbjére ezekkel is el lehet jutni.

A közeli Le Jardin du Roi fűszer- és növénykertet a franciák azért hozták létre, hogy szorgalmazzák a fűszerek behozatalát a gyarmatokra. Így a mára jellegzetes seychelle-i fűszereket és ritka növényeket lehet látni itt, lajstromozva, beszámozva, kis térkép alapján lelátogathatóan, egy hegyoldalon sétálva, időnként kúszva-mászva – túrának is beillik a program. A botanikusoknak mennyország ez a hely, de a pusztán a trópusok növényzete és fűszerei iránt érdeklődők számára is nagyon érdekes. Színezve azzal, hogy több helyen a sziget jellegzetes állatai és óriásteknősök élik itt nyugodt napjaikat.

Praslin szigete az Édenkerttel

A Seychelle-szigetek központi szigetei közül a másik legismertebb a Mahétól egyórás hajóútra lévő Praslin. Ahová a Cat Cocos Ferry komp járatával hajóztunk át. Az utasok közül sokaknak kicsit erősnek bizonyultak a hullámok, amit csak súlyosbított, hogy – mivel esett az eső – a zárt részben kaptunk helyet. „Ja, mi ilyenkor nem ülünk hajóra” – mondják a helyiek, de már csak a hajóút után hallottuk ezt a bölcsességet, és talán jobb is. Hiszen végül is megérkeztünk a csodás Praslin-szigetre, amely arról híres, hogy itt található Vallée de Mai, a szigetország második UNESCO-világörökség helyszíne (az első az Aldabra-korallzátony, amely a világ legnagyobb atollja).

Az amúgy is rendkívül szép természettel megáldott Seychelle, amelynek szívem szerint minden négyzetméterét védett nemzeti parkká nyilvánítanám, ezen fantasztikus szépségű trópusi őserdejéről egykor úgy tartották, hogy ez volt az eredeti Édenkert. A páratlan szépségű trópusi erdő, amelynek égig érő fái és egyéb óriásra nőtt növényei között hangyának érezzük magunkat, mintegy 6000 Coco-de-Mer pálmafának ad otthont, amelyek termését a Seychelle-szigetek szimbólumaként ismert meg a világ, és amit nem véletlenül jegyeznek a természet bonatikai csodái között. Az őserdő további hat különleges pálmafajjal büszkélkedhet, és sok más, csak itt őshonos fával, miközben ez az utolsó élőhelye a fekete papagájnak is.

Elhagyva a meseszép őserdőt, az Anse Lazio partszakaszra jutunk Praslin északnyugati részén, amit sokan a világ legtöbbször fotózott tengerpartjaiként tartanak nyilván. Púderfinomságú fehér homokja, a türkiz több árnyalatában pompázó vize és a partot szegélyező hatalmas gránitsziklái miatt a filmesek kedvenc helyszíne. Sekély vizét a korallzátony védi az óceán hullámaitól, ezért az itt szelíd és nyugodt, csak a puha homok van az ember talpa alatt – gyermekekkel is kiváló helyszín a nyaralásra.

La Digue – világszépe tengerpart vaníliaültetvénnyel

Mindössze negyedórányi hajókázásra van Praslintól a központi szigetek másik gyöngyszeme, a mindössze 2800 lakosú La Digue. Repülővel nem is érhető el, hiszen nincs reptere. A negyedik legnagyobb gránitsziget nem nagy, mindössze 10 négyzetkilométernyi, ezért könnyen bejárható, akár kerékpárral – kiváló kerékpárút van kiépítve a szigeten körbe –, vagy kis elektromos buggyval, ha lusták vagyunk biciklizni. Történelme szintén az 1700-as évek végén kezdődött, a Bourbonok által elűzött francia telepesek megjelenésével. A többi szigethez hasonlóan ide is hoztak rabszolgákat, és megkezdődött a terület megművelése. Manapság a kókuszolajgyártás jellemző, illetve ahogy a többi szigeten, a halászat.

A világon legnépszerűbb seychelle-i fotók többségét valószínűleg itt készítették, mert miközben a szigetvilág partjainak mindegyike világszép, itt található a talán legismertebb, az Anse Source d’Argent beach, amely belépődíjas is – nagyjából 2000 forintnak megfelelő összegért mehetünk be, miután egy vaníliaültetvényen át odahajtunk vagy -kerékpározunk. A parton a képekről sokak által már jól ismert hatalmas gránitsziklákat „szórta szét” a mindenható, egy mesés helyszínt teremtve így, amely a nagy utazók szinte mindegyikének bakancslistáján szerepel.

Silhouette – nem csak a sziluettje mesés

Silhouette szigetéről viszonylag kevesen tudnak. Nem véletlenül. Az apró sziget – amelynek nevét a 18. században az akkori francia tulajdonos adta a kis édenkertnek Étienne de Silhouette, XV. Lajos egyik minisztere után – Mahéból 45-50 perces hajózással érhető el, de csak a Hilton kishajójával. A mindössze 20 négyzetkilométernyi sziget legnagyobb része nemzeti park, és mint ilyen, építési tilalom alatt áll. A neves szállodalánc is csak úgy tudta felépíteni mesés luxusnyaralóit, hogy megvett egy korábban itt álló régi, helyi szállodát, és annak helyére építette fel új szállodáját, illetve bungalóit, villáit.

Van még itt néhány belga vendégház is, amelyek szintén a régi tulajdonosokra emlékeztetnek, természetesen megújítva. Szebb színtere nem is igen lehet egy nyaralásnak, mint Silhouette rendkívüli szépségű hegyei és a világon egyedülálló növényei, valamint az itt élő óriásteknősök között – természetesen a páratlan szépségű tengerpart által nyújtott élményekkel gazdagítva.

Egészség

A Seychelle-szigeteken semmilyen trópusi betegség nem jellemző, semmilyen kockázata nincs sem a maláriának, sem a sárgaláznak. Az országba történő belépéskor a következőkre van szükség: az ott-tartózkodás alatt érvényes útlevél, a visszautazás bizonyítása – visszafelé vagy további utazást bizonyító repülőjegy, szálláshely bizonyítása ottlétünk alatt, megfelelő pénzösszeg bizonyítása, amely az ott-tartózkodáshoz szükséges

Szöveg: Szeszler Szilvia; Fotó: Urbán Györgyi, Szeszler Szilvia